Ma egy növekvő globális egészségügyi problémáról beszélünk. 1975 és 2016 között ennek az egészségügyi problémának a prevalenciája több mint négyszeresére, globálisan 4% -ról 18% -ra nőtt, különösen az 5 és 19 év közötti gyermekek és serdülők körében.
Az elhízás súlyos közegészségügyi probléma, amely járványos méreteket öltött a nyugati kultúrában. Az elhízás számos betegség jelentős kockázati tényezője, és egyre több bizonyíték szerint jelentős morbiditással és halállal jár.
Az elhízás sokrétű krónikus betegség, amelyet számos változó kölcsönhatása befolyásol, beleértve a genetikai, endokrin, metabolikus, környezeti (társadalmi és kulturális), viselkedési és pszichológiai összetevőket. Az elsődleges folyamat magában foglalja az energiabevitel növekedését, amely meghaladja az energiatermelés növekedését.
A testtömeg-index (BMI) az elhízás leggyakrabban használt mutatója. Ezt az értéket úgy kapjuk meg, hogy a beteg tömegét (kg) elosztjuk a magasságának négyzetével (m2). A normál BMI 18,5-24,9 kg/m2 között van. A túlsúly 25-29,9 kg/m2 BMI-ként határozható meg. Az elhízás definíciója szerint a BMI legalább 30 kg/m2; ez a kategorizálás tovább oszlik I., II. vagy III. osztályú elhízásra.
Miután a fogyókúra, a testmozgás, a pszichoterápia és a gyógyszeres terápiák kudarcot vallottak, az elhízás műtétét utolsó lehetőségnek kell tekinteni.