A Parkinson-kór az idegrendszer progresszív betegsége, amely elsősorban a mozgást érinti. A tünetek fokozatosan kezdődnek, néha alig észrevehető remegéssel az egyik kézben.

Bár a Parkinson-kór nem gyógyítható, a gyógyszeres kezelés nagymértékben javíthatja a tüneteket. Néha orvosa műtétet javasolhat az agy bizonyos területeinek szabályozására és a tünetek javítására.

Parkinson-kór okai

Parkinson-kórban az agy bizonyos neuronjai fokozatosan meghalnak. Sok tünetet okoz ezeknek a neuronoknak a elvesztése, amelyek a dopamin nevű vegyi anyagot termelik. Amikor a dopamin szintje csökken, abnormális agyi aktivitást okozhat, ami korlátozott aktivitáshoz és a Parkinson-kór egyéb tüneteihez vezethet. A Parkinson-kór oka ismeretlen, de úgy tűnik, hogy számos tényező játszik szerepet, többek között:

• Genetika. A kutatások bizonyos génekben specifikus mutációkat mutattak ki, amelyek szerepet játszhatnak, ezért a Parkinson-kór örökletes. Ezek azonban ritkák, kivéve azokat a ritka eseteket, amikor sok családtag Parkinson-kórban szenved.
• Környezeti tényezők. Bizonyos toxinoknak vagy környezeti kiváltó tényezőknek való kitettség a jövőben növeli a Parkinson-kór kockázatát, de a kockázat viszonylag kicsi.

A kutatók azt is megállapították, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek agyában sok változás van, bár ezeknek a változásoknak az okai nem világosak. Ezek a változások a következők:

• Lewy testek létezése. Az agyban lévő neuronokban lévő bizonyos anyagok csomói a Parkinson-kór mikroszkopikus markerei. Ezeket Lewy-testeknek nevezik, és a kutatók úgy vélik, hogy ezek a Lewy-testek fontos nyomokat adnak a Parkinson-kór okára.
• Alfa-szinuklein található Lewy testekben. Bár sok anyagot találtak a Lewy testekben, a tudósok úgy vélik, hogy egy fontos anyag egy természetes és széles körben elérhető fehérje, az alfa-szinuklein (a-szinuklein). Minden Lewy-testben csomókként jelenik meg, amelyeket a sejtek nem tudnak lebontani. Ez a Parkinson-kór kutatóinak fontos aggodalma.

Parkinson-kór jelei és tünetei

A Parkinson-kór jelei és tünetei személyenként változnak. A korai jelek enyhék lehetnek, és akár észrevétlenek is maradhatnak. A tünetek általában a test egyik oldalán kezdődnek, és általában tovább súlyosbodnak azon az oldalon, még akkor is, ha a tünetek mindkét oldalt érintik. A remegés gyakori, de ez a betegség merevséget vagy fokozatos mozgási lassúságot is okoz. A Parkinson-kór korai szakaszában az arcodnak kevés vagy egyáltalán nincs kifejezése. A karok már nem mozognak járás közben. A beszéded elmosódottá válhat. A betegség előrehaladtával a tünetek idővel súlyosbodnak.

A Parkinson-kór jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Remegés. A remegés (remegés) általában az egyik végtagban kezdődik, általában a kézben vagy az ujjakban. A kezed még pihenés közben is remeghet.
• Bradykinesia (lassú mozgás). Idővel a Parkinson-kór lelassíthatja a mozgást, ami megnehezíti és gyakran időigényessé teszi az egyszerű feladatokat. Amikor sétálsz, a lépéseid lerövidülhetnek. Nehéz lehet felállni a székből. Még az is előfordulhat, hogy elkezdi húzni a lábát, amikor megpróbál járni.
• Merev izmok. Az izmok merevsége bárhol előfordulhat a testében. A merev izmok nagyon fájdalmasak lehetnek, és korlátozhatják a mozgásszabadságot.
• Változások írása. Nehéz lehet normálisan írni.
• Az automatikus mozgás elvesztése. Az eszméletlen mozdulatok végrehajtására való képességed csökkenhet, beleértve a pislogást, a mosolygást vagy a karjaid lengését járás közben.
• Változások a beszédben. Beszélgetés előtt halkan, gyorsan, homályosan vagy tétován beszélhet. Lehet, hogy a beszéde monotonabb a szokásosnál.

Problémák a testtartással és az egyensúlygal. A testtartása megváltozhat, vagy a Parkinson-kór miatt egyensúlyi problémái lehetnek.

Parkinson-kór diagnózisa

A Parkinson-kór diagnosztizálása általában a tüneteken alapul. A betegség korai stádiumban történő diagnosztizálása kihívást jelenthet, de egy képzett szakember pontosan arra a következtetésre juthat, hogy Parkinson-kórról van szó. Ahhoz, hogy egy neurológus diagnosztizálja ezt a betegséget, az alábbi tünetek közül legalább kettőnek kell lennie egy ideig:

• Remegés;
• Merevség vagy merevség a karokban, a törzsben vagy a lábakban;
• Gond az egyensúly fenntartásával és még az esetleges esésekkel is;
• A mozgások lassulása (bradykinesia).

A legtöbb esetben a Parkinson-kórt háziorvos vagy belgyógyász diagnosztizálja, azonban sokan kérnek segítséget egy neurológustól a tüneteik és betegségük kezeléséhez.

A Parkinson-kór szakaszai

• Az első szakasz. Ebben a kezdeti szakaszban a betegnek enyhe tünetei vannak, és általában nem zavarják a napi tevékenységeket. Remegés és egyéb motoros tünetek csak a test egyik oldalán fordulnak elő. Változások vannak a testtartásban, a gyaloglásban és az arckifejezésekben.
• Második szakasz. A tünetek súlyosbodnak. Remegés, merevség és egyéb motoros tünetek érinthetik most a test mindkét oldalát. A járási problémák és a rossz testtartás nyilvánvalóvá válhat. Az emberek még mindig egyedül élhetnek, de a napi munka nehezebb és fárasztóbb.
• A harmadik szakasz. Ezt a szakaszt középtávúnak tekintik, amelyet az egyensúlyvesztés és a lassú mozgások jellemeznek. Az esések gyakoribbak. A személy még mindig teljesen független, de a tünetek súlyosan zavarhatják az olyan tevékenységeket, mint az öltözködés és az evés.
• Negyedik szakasz. Ezen a ponton a tünetek súlyosak és legyengítőek. A személy önállóan állhat, de szükség lehet egy sétálóra a mozgáshoz. A személynek segítségre van szüksége a mindennapi élet tevékenységeiben, és nem tud egyedül élni.
• Ötödik szint. Ez a legfejlettebb és korlátozóbb szint. A merev lábak lehetetlenné tehetik az állást vagy a járást. A személynek kerekesszékre van szüksége, vagy ágyhoz kötött. Minden tevékenységről éjjel-nappal gondoskodni kell. A személy hallucinációkat és téveszméket tapasztalhat. A Parkinson közösség elismeri, hogy sok fontos nem motoros és motoros tünet van.

Parkinson-kór progressziós elmélete

A jelenlegi elmélet (a Braak-hipotézis része) az, hogy a Parkinson-kór legkorábbi jelei megjelennek a bélben oldódó idegrendszerben, a medullában és a szaglóhagymában, amelyek felelősek a szaglás szabályozásáért. Ezen elmélet szerint a Parkinson-kór csak idővel halad a substantia nigra és a kéreg felé.

Ami megerősíti az elméletet, az az, hogy a nem motoros tünetek, mint például a szaglásvesztés (dysosmia), az álmatlanság és a székrekedés évekkel a betegség motoros jellemzői előtt jelentkezhetnek. Ezért a kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítanak ezekre a nem motoros tünetekre annak érdekében, hogy a Parkinson-kórt a lehető leghamarabb felismerjék, és megtalálják a módját annak progressziójának megállítására.

Parkinson-kór kezelése

Bár a Parkinson-kórra nincs szabványos gyógymód, a kezelést néhány tünet kezelésére használják. A kezelések magukban foglalják a műtétet, a gyógyszereket és az életmódváltásokat, például a pihenést és a rendszeres testmozgást.

Vannak különböző gyógyszerek, amelyeket a Parkinson-kór kezelésére használnak:

• Ez növeli az agy dopaminszintjét;
• Ezek befolyásolják a szervezetben lévő egyéb agyi vegyi anyagokat;
• Amelyek segítenek a nem motoros tünetek kezelésében.

A Parkinson-kór fő kezelése a Levodopa, más néven L-dopa. Az idegsejtek L-dopa-t használnak a dopamin stimulálására, hogy pótolják az agy kimerült tartalékait. A betegek általában egy másik, karbidopa nevű gyógyszerrel együtt szedik a levodopát. A karbidopa megakadályozhatja vagy csökkentheti a levodopa kezelés egyes mellékhatásait - például hányingert, hányást, hipotenziót, ingerlékenységet, és csökkentheti a tünetek javításához szükséges levodopa mennyiségét is. Számos formája van ennek a gyógyszernek, például:

• Karbidopa és levodopa. A Levodopa a leghatékonyabb gyógyszer a Parkinson-kór kezelésére. Ez egy természetes kémiai anyag, amely beléphet az agyba és dopaminná alakulhat. A levodopa és a karbidopa (Lodosyn) kombinációja védi a levodopa korai átalakulását dopaminná az agyon kívül. Ez megakadályozhatja vagy csökkentheti a mellékhatásokat, például az émelygést. A mellékhatások közé tartozhat a hányinger vagy álmosság (pozicionális hipotenzió). Évekkel később, a betegség előrehaladtával, a levodopa előnyei nem maradhatnak változatlanok, mivel ennek a gyógyszernek a hatása hosszabb ideig tartó bevétele után csökken. Ezenkívül akaratlan mozgások (diszkinéziák) fordulhatnak elő a levodopa nagyobb adagjainak bevétele után. Kezelőorvosa csökkentheti az adagot, vagy módosíthatja az alkalmazás idejét, hogy ezeket a hatásokat kontrollálja.
• Belélegzett karbidopa és levodopa. Amikor az orális gyógyszerek hirtelen leállnak a nap folyamán, ez az alternatíva segíthet a megjelenő tünetek kezelésében.
• Karbidopa és levodopa infúzió. A Duopa egy márkanevű gyógyszer, amely karbidopából és levodopából áll. Ezt azonban egy etetőcsövön keresztül adják be, amely a hatóanyagot gél formájában közvetlenül a vékonybélbe juttatja. előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmazzák. Ezek a betegek még mindig reagálnak a karbidopára és a levodopára, de válaszaik nagyon eltérőek. Mivel a Duopa folyamatos infúzió, a két gyógyszer vérkoncentrációja állandó marad. A katéterezés kisebb műtétet igényel. A katéter használatával kapcsolatos kockázatok közé tartozik a katéter elvesztése vagy fertőzése az infúzió beadásának helyén.

A Parkinson-kórban szenvedő betegeknek nem szabad abbahagyniuk a levodopa vagy bármilyen gyógyszer szedését anélkül, hogy először orvoshoz fordulnának. A gyógyszer szedésének hirtelen abbahagyása súlyos mellékhatásokat okozhat, például mozgásképtelenséget vagy akár légzési nehézségeket is.

A Parkinson-kór tüneteinek kezelésére használt egyéb gyógyszerek a következők:

• Dopamin agonisták, amelyek utánozzák a dopamin hatását az agyban. A levodopával ellentétben a dopamin agonisták nem alakulnak át dopaminná. Ehelyett utánozzák a dopamin hatását az agyban. Nem olyan hatékonyak, mint a levodopa a tünetek kezelésében.  Ezek azonban tovább tartanak, és levodopával együtt alkalmazhatók a levodopa által néha előidézett káros hatások csökkentésére.  A dopamin agonisták közé tartozik a pramipexol (Mirapex), a ropinirole (Requip) és a rotigotin (Neupro, tapaszként beadva). Az apomorfin (Apokyn) egy rövid hatású injekciós dopamin agonista, amelyet gyors enyhülésre használnak. A dopamin agonisták egyes mellékhatásai hasonlóak a karbidopához és a levodopához. De tartalmazhatnak hallucinációkat, letargiát és kényszeres viselkedéseket is, például hiperszexualitást, szerencsejátékot és evést. Ha ezeket a gyógyszereket szedi, és rendellenességeket mutat, kérjük, forduljon orvosához.
• MAO-B inhibitorok, amelyek lelassítják az agyban a dopamint lebontó enzimet. Segítenek megelőzni a dopamin lebontását az agyban azáltal, hogy gátolják a monoamin-oxidáz B (MAO B) agyenzimet. Ez az enzim metabolizálja a dopamint az agyban. A szelegilin (egy MAO-B inhibitor) levodopával együtt történő szedése segíthet megelőzni, hogy túl gyorsan elmúljon. A MAO B inhibitorok mellékhatásai közé tartozhat a fejfájás, hányinger vagy álmatlanság. Karbidopával és levodopával kombinálva ezek a gyógyszerek növelik a hallucinációk kockázatát. Ezeket a gyógyszereket gyakran nem használják a legtöbb antidepresszánssal vagy bizonyos érzéstelenítőkkel kombinálva, mert súlyos, de ritka reakciók léphetnek fel. Kérjük, konzultáljon orvosával, mielőtt bármilyen más, MAO-B inhibitorokat tartalmazó gyógyszert szedne.
• COMT inhibitorok, segítenek a dopamin lebontásában.
• Amantadin, egy régi vírusellenes gyógyszer, amely csökkenti az akaratlan mozgásokat.
• Antikolinerg szerek a remegés és az izommerevség csökkentésére.

Mély agyi stimuláció

Azoknál a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél, akik nem reagálnak jól a gyógyszerekre, a mélyagyi stimuláció vagy a DBS megfelelő lehet. A DBS egy olyan sebészeti eljárás, amely magában foglalja az elektródák műtéti beültetését az agy egy részébe, és összekapcsolja őket a mellkasba beültetett kis elektronikus eszközökkel. A készülék és az elektródák fájdalommentesen stimulálják az agyat, és megakadályozhatják a Parkinson-kór számos mozgással kapcsolatos tünetét, például a remegést, a lassú mozgást és a merevséget.

Egyéb terápiák, beleértve az otthoni jogorvoslatokat is

Más terápiák alkalmazhatók a Parkinson-kór tüneteinek enyhítésére. Ez magában foglalja a fizikoterápiát, a foglalkozási terápiát és a logopédiát, amelyek segíthetnek a járás- és hangzavarok, a remegés és a merevség, valamint a csökkent mentális funkciók kezelésében. Egyéb támogató terápiák közé tartozik az egészséges táplálkozás és a testmozgás az izmok erősítésére és az egyensúly javítására.

• Egészséges táplálkozás. Bár egyetlen étel- vagy ételkombinációról sem bizonyították, hogy segítene a Parkinson-kór kezelésében, egyes ételek enyhíthetnek bizonyos tüneteket. Például a rostokban gazdag ételek fogyasztása és a sok folyadék fogyasztása segíthet megelőzni a székrekedést, amely gyakori a Parkinson-kórban. A kiegyensúlyozott étrend olyan tápanyagokat is biztosít, mint az omega-3 zsírsavak, amelyek előnyösek a Parkinson-kórban szenvedő betegek számára.
• Rendszeres testmozgás. A testmozgás javíthatja izomerejét, rugalmasságát és egyensúlyát. A testmozgás javíthatja egészségét és csökkentheti a depressziót vagy a szorongást, amelyek a Parkinson-kórhoz kapcsolódnak. Orvosa javasolhatja, hogy dolgozzon együtt egy fizikoterapeutával, hogy megtanulja az Ön számára megfelelő edzésprogramot. Kipróbálhatja a gyaloglást, úszást, kertészkedést, táncot, vízi aerobikot vagy nyújtó gyakorlatokat is. A Parkinson-kór megzavarhatja az egyensúlyérzékét, és megnehezítheti a normális járással való járást. A testmozgás javíthatja az egyensúlyt. Ezek a javaslatok az egyensúlyi problémák kezelésében is hasznosak lehetnek:

1. Próbáljon meg nem túl gyorsan mozogni.
2. Járás közben győződjön meg róla, hogy a sarok először megérinti a földet.
3. Ha azon kapod magad, hogy keversz, állj meg, és ellenőrizd a testtartásodat. A legjobb, ha egyenesen áll.
4. Amikor sétálsz, nézz előre, ne egyenesen lefelé.

• A lehető legnagyobb mértékben megakadályozza az eséseket. A betegség későbbi szakaszaiban nagyobb valószínűséggel esik le. Valójában egy kis ütés vagy lökés elveszíti az egyensúlyát. A következő javaslatok segíthetnek:

1. Fordítsd el az egész testedet ahelyett, hogy a lábad felett forognál.
2. Oszd el egyenletesen a súlyodat a lábad között, ne támaszkodj rájuk.
3. Kerülje a dolgok hordozását járás közben.
4. Kerülje a hátrafelé járást.

• Napi tevékenységek. A napi tevékenységek, például az öltözködés, az evés, a fürdés és az írás nehézkesek lehetnek a Parkinson-kórban szenvedők számára. A foglalkozási terapeuta olyan technikákat mutathat be, amelyek megkönnyíthetik a mindennapi életet.
• Alternatív gyógyászat A támogató terápia segíthet enyhíteni a Parkinson-kór egyes tüneteit, például a fájdalmat, a fáradtságot és a depressziót. A kezeléssel kombinálva ezek a terápiák javíthatják életminőségét:

1. Masszázs. A masszázsterápia csökkenti az izomfeszültséget és elősegíti a relaxációt. Ezt a kezelést azonban ritkán fedezik az egészségbiztosítók.
2. Jóga. A jógában a gyengéd nyújtások és testtartások növelhetik rugalmasságát és egyensúlyát. A legtöbb testtartást a fizikai képességeidnek megfelelően állíthatod be.
3. Alexander technika. Ez a technika - az izomtartásra, az egyensúlyra és az izmok használatának átgondolására összpontosítva - csökkentheti az izomfeszültséget és a fájdalmat.
4. Meditáció. A meditációban nyugodtan tükrözze és összpontosítson egy ötletre vagy képre. A meditáció csökkentheti a stresszt és a fájdalmat, és javíthatja jólétét.
5. Kisállat terápia. A kutya vagy macska birtoklása növelheti rugalmasságát és mozgékonyságát, és javíthatja érzelmi egészségét.
6. Tai Chi. A tai chi egy ősi kínai mozgásforma, amely lassú, sima mozdulatokkal javítja a rugalmasságot, az egyensúlyt és az izomerőt. A tai chi segíthet az esések megelőzésében is. A Tai Chi számos formája minden korosztály és fizikai állapot számára alkalmas. Egy tanulmány kimutatta, hogy a tai chi jobban javíthatja az enyhe vagy közepesen súlyos Parkinson-kórban szenvedő betegek egyensúlyát, mint a nyújtás és az erősítő edzés.

A Parkinson-kór kockázati tényezői

A Parkinson-kór kockázati tényezői a következők:

• Kor. A Parkinson-kór tünetei általában az élet közepén vagy végén kezdődnek, és a kockázat az életkor előrehaladtával nő. A fiatalok ritkán szenvednek Parkinson-kórban. Az emberek általában 60 éves vagy annál idősebb korukban betegednek meg.
• Genetika és öröklődés. A Parkinson-kórral rendelkező közeli hozzátartozók növelik a betegség kialakulásának esélyét. Azonban, hacsak a családjában sok rokon nem Parkinson-kórban szenved, a kockázata még mindig kicsi.
• Szex. A férfiak hajlamosabbak a Parkinson-kórra, mint a nők.
• Toxinoknak való kitettség. A herbicideknek és peszticideknek való hosszú távú kitettség enyhén növeli a Parkinson-kór kockázatát.

A Parkinson-kór szövődményei

A Parkinson-kórt általában ezek a további kezelhető problémák kísérik:

• Gondolkodási problémák. Lehetnek kognitív problémái, például demencia és gondolkodási nehézségek. Ezek általában a Parkinson-kór későbbi szakaszaiban fordulnak elő. Ez a kognitív probléma nem túl érzékeny a gyógyszerválaszra.
• Depresszió és hangulatváltozások. Depressziót tapasztalhat, néha a betegség nagyon korai szakaszában., azonban a depresszió kezelése megkönnyítheti a Parkinson-kór egyéb kihívásainak kezelését. Más érzelmi változásokat is tapasztalhat, például szorongást, félelmet vagy motivációvesztést. Az orvos gyógyszert adhat Önnek ezeknek a tüneteknek a kezelésére.
• Nyelési nehézségek. A betegség előrehaladtával nyelési nehézségeket tapasztalhat. Ahogy a nyelés lelassul, a nyál felhalmozódik a szájában, nyáladzást okozva.
• Rágási és étkezési problémák. A legújabb Parkinson-kór a szájizmokat érinti, megnehezítve a rágást. Ez fulladáshoz és alultápláltsághoz vezethet.
• Alvászavarok. A Parkinson-kórban szenvedőknek általában alvási nehézségeik vannak, beleértve az éjszakai gyakori ébredést, a korai ébredést vagy a napközbeni elalvást. Az emberek gyors szemmozgásos alvási viselkedési zavarban is szenvedhetnek. A gyógyszerek segíthetnek az alvási problémák megoldásában.
• Húgyhólyag-problémák. A Parkinson-kór hólyagproblémákat okozhat, beleértve a vizelet szabályozásának képtelenségét vagy a vizelési nehézséget.
• Székrekedés. Sok Parkinson-kórban szenvedő ember székrekedést tapasztal, főleg a lassabb emésztőrendszer miatt.

Bár ezek ritkábbak, a Parkinson-kórban szenvedők is tapasztalhatnak:

• A vérnyomás változása. A hirtelen vérnyomásesés (ortosztatikus hipotenzió) miatt szédülhet, amikor feláll.
• Szagszervi betegségek. Problémák lehetnek a szaglással. Lehet, hogy nem tudja megkülönböztetni bizonyos szagokat vagy szagokat.
• Fáradtság. Sok Parkinson-kórban szenvedő ember energiát veszít és fáradtnak érzi magát, különösen később este.
• Fájdalom. Néhány Parkinson-kórban szenvedő ember fájdalmat tapasztal a test bizonyos részein vagy az egész testben.
• Szexuális diszfunkció. Néhány Parkinson-kórban szenvedő ember észreveszi a libidó vagy a szexuális teljesítmény csökkenését.

A Parkinson-kór megelőzése

Mivel a Parkinson-kór oka ismeretlen, a betegség megelőzésének bevált módszerét még nem fedezték fel. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a rendszeres aerob testmozgás csökkentheti a Parkinson-kór kockázatát.

Más tanulmányok kimutatták, hogy azok az emberek, akik koffeint fogyasztanak (kávéban, teában és néhány üdítőben találhatók), kevésbé valószínű, hogy Parkinson-kór alakul ki, mint azok, akik nem isznak koffeint. A zöld tea a Parkinson-kór kockázatának csökkentésével is összefügg. Nem világos azonban, hogy a koffein valóban megakadályozhatja-e a Parkinson-kórt, vagy vannak-e más kapcsolatok. Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a Parkinson-kór megelőzése érdekében koffeintartalmú italokat fogyasszon.

Lényeg

A Parkinson-kór számos formában jelentkezik, de elengedhetetlen, hogy figyeljünk a betegség korai jeleire. Előfordulhat, hogy egyes tünetek nyilvánvalóan nem kapcsolódnak a Parkinson-kórhoz, ezért fontos, hogy orvoshoz forduljon, ha bármilyen változást érez a testében és a lelkiállapotában. Leírhatja a tüneteket, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem felejti el egyiket sem, amikor orvoshoz fordul. Annak ellenére, hogy nincs gyógymód, a tünetekkel való összejátszás kezelése elérhető.