A szívelégtelenség egy bonyolult klinikai állapot, amely akkor fordul elő, amikor a szív nem képes elegendő vért pumpálni a szervezet igényeinek kielégítésére. Ezt minden olyan funkcionális vagy anatómiai szívbetegség okozza, amely rontja a kamrai töltést vagy a vér kilökődését a szisztémás keringésbe a szisztémás igények kielégítése érdekében.
A szívelégtelenségben szenvedők többségének tünetei vannak a bal kamrai szívizom csökkent működése következtében. A betegek gyakran számolnak be dyspnoe-ról, csökkent testmozgási toleranciáról és folyadékretencióról, amint azt a tüdő- és perifériás ödéma is mutatja.
A bal kamrai diszfunkció által okozott szívelégtelenséget a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) alapján csökkent ejekciós frakcióval rendelkező szívelégtelenségnek minősítik (általában 40% vagy annál kisebb LVEF-nek tekintik)
A különböző kutatások által alkalmazott szisztolés diszfunkció változatos levágása miatt a 40% és 50% közötti ejekciós frakcióval rendelkező egyéneket a betegek közbenső csoportjának tekintették. Ezeket az egyéneket gyakran kell kezelni a mögöttes kockázati tényezők és társbetegségek miatt, valamint megfelelő, iránymutatással irányított kezeléssel.
Szívelégtelenség esetén a kompenzációs rendszerek megpróbálják növelni a szív töltési nyomását, az izomtömeget és a pulzusszámot. Sok esetben azonban fokozatosan csökken a szívműködés.